Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

A fekete király(?)	Vierre	2012.12.13. 09:07
Őszintén bevallom, s o s e m gondoltam volna, hogy tőlem bármikor ilyesmi blogbejegyzés lesz olvasható... Ez a fiú teljesen más, mint a többi! Ha meglátom... komolyan nézzetek hibbantnak, de dörgölőzni támad kedvem. Szimplán csak odamennék hozzá, és dorombolnék, és bújnék hozzá, és bármit megtennék érte ( kihangsúlyozva, hogy a józan ész határain belül ). A szeme egyszerűen őrjítően szép barna, az alkata tökéletes hozzám (20 kilóval több mint én), a magassága...pont megfelelően magasabb nálam. A jelleme pont olyan, amilyenre mindig vágytam. Ő a nagy Ő duplán aláhúzva 500px-es betűkkel. Mindig tudtam, hogy így van, amióta először megláttam.  Tegnap este átlibbentem a kocsmába, hogy igyak végre egy jót, és Ő is ott volt. Amint megláttam, barátnőm nevetőgörcsöt kapott, hogy hogyan kifordult a jellemem egy másodperc alatt. Kerítettem egy vázlat füzetet, meg ceruzát, és nekiálltam rajzolni. Innéttől csak két állapot létezett. Amikor én néztem sutyiba Őt, és amikor Ő nézett gátlástalanul engem, ahogy rajzolok. Aztán felállt, ezzel egy időben barátnőm is felállt, mondván ő nem lesz ünneprontó, és elment nekem egy második pohár jagerért. Ő meg csak nézett engem, meg a rajzot, aztán röviden véleményezte: Azta...  Potom egy óra múlva megérkezett nagyanyám is a kocsmába, hogy igyon egy tonicot ( meg nem bevallva, hogy ellenőrizze, hogy kell-e segítség, hogy hazajussak a jeges járdán ). Nah ő a tettek embere. Leült az egyik asztalhoz, ahol a kocsmárosék is ültek beszélgetni. Barátnőm elszivárgott haza, mert ő kezdte nagyon érezni a sör és a jagermaister hatását, így én csatlakoztam az én csodálatosan naprakész 62 éves nagyimhoz bandázni. Szóba került, hogy én mit rajzolok, erre szinte másodpercre pontosan zuttyant le mellém Ő, hogy jöjjön bandázni velünk. Beszélgetésünk hamar kocsmába nem illő vizekre hajókázott, pl. Szinyei Merse Pál - Lila ruhás nő című alkotására. Nagyim elemében volt. Aztán 21:00-kor bezárt a kocsma, szóval elindultunk hazafelé. Már kint álltam a kocsma előtt, amikor még beszélgettünk Vele egy kicsit, szó szót követett, mondtam, hogy be fogok wczni, mint a sör mellékhatása. Ő mondta, hogy megvár a ház előtt, és szívjunk el egy cigit még kint. Noh, így is történt, csak nem egy cigi lett belőle. Elindultunk egymás mellett sétálni, körbe jártuk a vadhidegbe háromszor a falut (nem túl nagy), egyszer sikerült majdnem kitörtnöm a nyakam a jégen, de szerencsére meg tudtam magam menteni - és az önbecsülésemet is.  Ittasak voltunk ez tény, ám mégis az agyunk 98%-on pörgött, mintha csak citromos teát ittunk volna. Aztán a buszmegállóban odalépett hozzám, és megcsókolt. Majdnem nevető görcsöt kaptam, amiért reflexből lábujjhegyre álltam, hogy pont felérjem amennyire kellene. A lendülettől azonban nekinyomott a buszmegálló falának, majdnem be is borultunk a sarokba. Nah eddig nem éreztük a hideget, ezután azonban a kezeim is görcsbe álltak a fagytól. Úgyhogy gyors megoldásként elmentünk hozzájuk, belopakodtunk át a házon - nem kell mindenkit felkelteni-, a szobájában pedig a radiátorra bíztuk a dolgot - ami akárki akármit mondd akkor és ott egy tisztességes orgazmussal ért fel kb. Utána leültem az ágyára, és ... nehehem nem történt semmi olyan köztünk, mert Ő tisztel, és tudja milyen vagyok. Beszélgettünk. A múltról, a jövőről, és arról, hogy pontosan miért is van rendetlenség a szobájában. Mindezt sötétben, felhúzott redőnynél, gyakorlatilag a csillagok alatt. Romantika? Igen. Azt hiszem ez az. Végül éjfél körül hazakísért - ami azért poén, mert egyikünknek sem kell soha időben hazaérnie, hiszen felnőttek vagyunk. Egy csókkal búcsúzott el tőlem, de itt hagyott valami nagyon fontos dolgot. Kezdve ott, hogy közel 1,5 hónap kínszenvedés után végre éhes lettem, és ettem, lekapcsolt villanynál és tv-nél aludtam el (kicsit fóbiás vagyok a sötétre), reggel ébresztőóra nélkül 7:56-kor felkeltem, fáradt sem voltam, reggeliztem, és kitűnő hangulatban voltam/vagyok. Igen. Úgy érzem és úgy szeretném szívből, hogy Ő legyen a Fekete Király a sakktáblámon, és ha így van, soha soha soha többé nem hagyom, hogy közénk álljon bármilyen földi ellentét.

Egy kis zene	Vierre	2012.12.12. 14:45

Ünnepi hangulat	Vierre	2012.12.12. 13:20
All I want for Christmas is you.... Igazából megvan a véleményem a k a r á c s o n y r ó l de nem rossz értelemben. Csak az a része nem tetszik, amikor már október közepén/végén karácsonyfákkal van tele minden bevásárlóközpont, és direktbe karácsonyi zenékkel trakrálják a vásárlókat, hátha eszükbe jut ajándékot venni. Számomra az i d e á l i s ajándék egy fényképezőgép állvány lenne, de senkinek nem fog ez eszébe jutni már látom előre lelki szemeimmel. Kapok majd valami kellemesen haszontalant, de legalább szíből adják, és remélik örülök majd neki. Természetesen így lesz. A másik érdekessége az ünnepeknek, hogy barátnőmmel (BARÁT) töltöm, elmegyünk egy lakatlanabb erdős vidékre, és szilveszterig ott leszünk. Sátorban alszunk stb. Igazi kis túlélő-túra lesz, nem viszünk enni sem, meg inni sem. Már régóta készültem egy ilyenre, és végre emberem is van hozzá ugyebáár. Már előre élvezem, nem egy karácsonyfánk lesz, hanem egy komplett fenyőerdőnk ha úgy akarjuk. Egyeseket nyilván meglep ez a döntésünk, de mindennek oka van. Így nem kell "végigszenvedni" a szokásos kisstílű karácsonyi "mulatságokat", mitöbb egyikünk sem keresztény vallású, nekünk december 24.-e nem is feltétlenül ünnep, szóval semmi eretnekséget nem követünk el. Rendesen be vagyunk sózva, p é n t e k  d é l e l ő t t  i n d u l u n k , és szombaton hagyjuk el a civilizációt. Január 2.-án pedig már újra itthon leszünk.

Emlékek	Vierre	2012.12.12. 10:34
Mindenki több sebből vérzik körülöttem... Hogy én hány sebből vérzek, azt már nem számolom. Egy régi-régi beszélgetés ötlik fel mindig bennem, (ex)párommal. - Menj el az X. céghez most! - Jó, de nem tudom hol van, elmondod? - Menj itt ki, fordulj jobbra, b...a,....,..... - Bocsáss meg, de nem hallottam jól, megismételed? - B.ZDMEG! Kimész itt bunkó, elfordulsz bunkó jobbra, átmész bunkó a zebrán, elfordulsz bunkó balra, még egyszer bunkó balra, és odaérsz bunkó! 1. osztályos korom óta halláskárodult vagyok. Egy akkori barátnőm vágott fejbe egy fapapuccsal, és eltörtek a hallócsontjaim a bal fülembe. Nekem ez az élmény maradt meg, amíg az orvos fel nem világosított, hogy fél éves korom óta vagyok siket a bal fülemre, amikor édesanyám megütött, mert sírtam az ételért. Elvettek volna tőle, de nagyanyám kezeskedett érte. Nem volt jó családom. Nem voltak jó és szép szeretetteljes ünnepek. Ma már tudom miért. Apám el volt nyomva, akárcsak én.

Elnyomás	Vierre	2012.12.11. 21:36
Hogy lehetséges - még mindig nem értem - hogyha valaki szeret valakit, elnyomja mégis a létezését is. Nem vagyok minta ember, és most nem is feltétlenül magamból indulok ki, bár már tapasztaltam. Csak most eszembe jutott ez az egész, hogy mennyire szörnyű volt. Amikor minden reggel úgy keltem, hogy istenek egy szörnyeteg vagyok biztosan, hiszen a párom így vélekedik rólam... aztán sírtam...sokat...aztán elapadtak a könnyeim, és jött az a borzalom, amit máig érzek magamban. Az üresség. A fojtonos bántások mellékhatásaként kivesztek belőlem az érzelmek. Volt egy utolsó csepp, amit nem is az az ember okozott, aki a többi részen vígan dologozott 5 évig. Egyszerűen minden pozitív és negatív érzés felszívódott. Néha kétségbe esek, néha ellazulok, néha vidám vagyok, de nem érzek se gyűlöletet, se szerelmet, se szeretetet... semmit. Akik iránt még érzek bármit is, azok mellett az érzések mellett is ott van a rettegés - hogy mi van akkor, ha egy reggel már úgy ébredek fel, hogy ők sincsenek? Bezáródok a kis világomba, és örök magányban élem a mindennapjaim? És mindezt azért, mert egy apró cseppnyi kis láng kihunyt bennem. Mit várhatna el ezek után BÁRKI tőlem? Mármint... hogyan legyenek új barátaim, ha nem vagyok képes érezni irántuk különösképpen semmit? Nem tennék ilyent egy olyan emberrel, aki pozitívan áll hozzám. Akkor már inkább tényleg tengődök egymagam, de hálátlan nem leszek.

Mennyire fura az emberi természet....	Vierre	2012.12.11. 21:12
Olyan sokan vannak a világban... Mi, átlagemberek mégis folyton-folyvást olyannal akadunk össze, aki tönkreteszi dédelgetett álmainkat. Mennyire fura az emberi természet.... Néha úgy viselkedünk kifelé, mintha a legvidámabb emberek lennénk a földön, közbe meg ezer sebből vérzünk bent.... de ilyenek vagyunk, mindig holmi maszkokat húzunk a valódi érzéseink elé. Én is pontosan ilyen vagyok, nem különb. Gyűlölök már panaszkodni, minek? Az aki valóban őszintén meghallgatna, legalább annyi sebtől vérzik mint én magam. A barátok. Valóban olyanok, mint én, ezért tudnak megérteni. És ezért vagyok kemény sziklából faragva, hogy legalább én ne terheljem őket. Az élet kemény sakkjátszma, és a jók is képesek benne elbukni. Hát még főleg az olyan gyenge alakok, mint én. Nem, nem akarok meghalni, mert nem akarom feladni mindazt amit még elérhetek, de tény, hogy elég sivár így az életem, és a kilátások sem túl vidámak és boldogok. Szeretek élni, főleg ilyenkor karácsony közelében. Nem, nekem nem lesz boldog karácsonyom, de boldoggá tesz a gondolat, hogy megannyi embernek az, akár a közvetlen közelemben. Hogy mit hoz a jövő? Azt majd alakítom valahogy, mindig van valahogy, és majd jobb lesz, mert annak kell lennie. Én hiszek benne.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk